Mi is ez a Steampunk őrület?

...egy Steampunk művész szemével:

A Steampunk [mint tárgykultusz], igazi művészi-kortárs szubkultúra. Stílusesztétikáját a neo-viktoriánus korabeli "sosevolt" múltból meríti, XIX. századbeli, vagy későbbi technikai, – de mindenképpen szupermodern – eszközökkel vegyítve mai világunkban, csak éppen elektronika nélkül – vagy legalábbis jól elrejtve, gondosan mechanikusnak álcázva. Nem összekeverendő a "koszos" Cyberpunkkal, ami mára már kissé elcsépeltnek is tűnhet a Steampunk fantasztikus, érzelmekkel gazdagon átszőtt világa mellett, holott sokáig annak "vadhajtásának" tartották. Csak egy Cyberpunk mese volt, XIX. századi neo-viktoriánus érába pottyanva. Mára több is lett, mint holmi mellékág: paleo-futurizmussal vegyített anakronisztika, ahol mégis mindig minden a helyén van és "klaffol".

Másképpen elektro-mechanikus világkép, a masinériák világa, mai szemmel nézve techno-fétizmusnak tűnő műanyag utálat, ami a tömegtermelésre építkező modernvilágban nyújt pislákoló petróleumlámpa fényt a temérdek eldobható eszköz borús éjszakájában. Mert nem mások a hétköznapi műanyag tárgyak, mint eleve kidobásra ítélt tömegcikkek, amik pont az egyediségünktől fosztanak meg. A Steampunk tárgykultúra ennek teljesen az ellentétje: a kézművességet adja vissza, ihletet merítve eme csodálatos, magával ragadó világból. Különös, bár néhol ellentmondásos hagyománytisztelettel repít minket egy elképzelt alternatív jelenbe (vagy akár a jövőbe), ahol az információtechnológia forradalom egy teljesen más irányt vett posztmodern irrealista világképben csúcsosodik ki, százéves romantikával fűszerezve.

Igazi gőzgépek, fogaskerekek hada, pilóta-szemüveg, sárgaréz tárgyak és cilinder – ezek a szavak írják le közvetlenül mit is takar a kézzelfogható Steampunk. A tárgyak nem véletlenül ragadják a szemlélődőt ennyire magával: Használhatóak, kézbe vehetőek, még ha a viktoriánus design és a formavilág túlzóan előtérbe is kerül, s néha el is nyomja a használhatóságot vagy a praktikumot. Valódi csodák ezek, az alternatív múlt vonzza magával gondolatainkat, instant get ebben a hihetetlenül agyonturbózott Huszonegyedeik században.

Irodalmilag a műfaj történelmi hátterét meghatározni nehéz; kívülállónak, ha nem lehetetlen feladat. Talán Verne Gyula és H. G Wells egyes kötetei azok, amik minden Steampunk hozzáértő számára egyetértésben elfogadottnak számítanak (Utazás a Föld középpontja felé, Némó Kapitány, Világok Harca). Míg mozgókép-média szinten az ismertebbek közül klasszikusnak mondható a Vadiúj Vadnyugat (Wild Wild West), a Vissza a jövőbe 3-dik része, a Hellboy, vagy éppen A Szövetség (The League of Extraordinary Gentlemen).

Eme szubkultúra a nyolcvanas évek végén került a középpontba, de publicitást igazán csak a kilencvenes évektől kapott a modern kettőpontnullás internetnek, és egy maroknyi, magukat retro-futuristának tartó csapatnak köszönhetően, akik hisznek benne, hogy sajátos világuk talán nem fog elsorvadni, mint megannyi más divatszcénaként tündöklött, – és elbukott stílusirányzat...